Bár nevükben ott a váltóáram, zenéjük mit sem változik: marad ugyanazon a magas szinten a megunhatatlan bugi-rock'n'roll kategóriában. Vissza a gyökerekhez!
Minden együtt a rajongókat és a minőségi rockzenét kedvelők kielégítéséhez. Öt éve nem volt új AC/DC-lemez, tehát a lassan és precízen dolgozó zenekarnak volt ideje jó dalok írására, 17 év után visszatért a csapatba a legtöbb lemezen (1974 és '83 között kilenc albumon) doboló Phil Rudd, a produceri székben pedig ismét a zenekarvezető-dalszerző Young testvérpár (Malcom és Angus) bátyja, a korai lemezek producere, George Young ült. A zene persze mit sem változott az idők során, esetleg a dalok színvonala mozgott kicsit és a csomagolás minősége. Most azonban mindkettő rendben van, a tizenötödik AC/DC-lemez a legjobbak színvonalán van: egyenletesebb és barátibb hangzású, mint az 1995-ös Ballbreaker, még ha kevesebb potenciális világsláger van is rajta, mint a '90-es The Razor's Edge-en. Can't Stop Rock 'N' Roll - ez ugyan csupán egy számcím a lemezről, de mindent elmond a zenekarról, mely ismét abban a fölállásban játszik, amiben az első énekes, Bon Scott halálát követően Brian Johnsonnal kiegészülve a Back In Blacket is felvették.