Az AC/DC klipjei sohasem formabontó ötletességükről voltak híresek: koncertfelvételek váltakoznak álkoncertfelvételekkel, helyenként megbolondítva egy-két idétlenséggel, melyek közt természetesen az iskolai egyenruhában kacsázó szólógitáros, Angus Young a főmotívum. Ezt nyugtázva azonban temérdek ritkaságot, tökös élő anyagot és egyéb gyöngyszemet találhatunk a „családi ékszerek” között.
A dupla DVD-kiadvány a szinte mindvégig változatlanul boogie-woogie-ra alapozó ausztrál hard rock együttes működésének első másfél évtizedét dolgozza fel 1990-ig, ami elég teljesnek mondható, tekintve, hogy az azóta eltelt másfél évtizedben csak két újabb albumot adtak ki (a Ballbreakert 1995-ben és a Stiff Upper Lipet 2000-ben - új lemez talán 2005 végén jelenik meg). A gyűjtemény első korongja a Bon Scott-éra remekeit hozza: a fiúk játszanak valamelyik ausztrál nagyváros főutcáján skótdudásokkal, az énekes prédikátorként hirdeti az igét a Let There Be Rock templomi őrületében, majd láthatunk egy sereg playbacknek tűnő tévészereplést (az egyikben kiderül, hogy mégsem playback, mert Scottban spontán bennszakad a szó, amikor két őrült spiné a színpadra ugrik és lesmárolja), a zárás pedig a Highway To Hell a frontember halála előtti utolsó fellépésen egy spanyol tévéműsorban.
A második korong a boszorkányhangú Brian Johnson első évtizedét veszi végig: a Back In Black álkoncertfelvételeit egy pár remekül szóló igazi koncertanyag és egy nagy rakás szuperolcsó, próbatermi klip követi. A Fly On The Wall öt számából álló, erőltetetten komikus kisfilm ma már inkább a rettenetes frizurák miatt vicces. A DVD az 1990-es The Razor`s Edge lemez látványos kiállítású, de egy kaptafára készült videóival zár, így e korszak legjobb klipje a You Shook Me All Night Long marad, amiben Johnson - randira készülve egy dögös csajjal - dézsában ülve keféli a hátát.